From publisher blurb: Néhány évtizeddel ezelőtt a Szigonyhal-sziget egzotikus üdülőhely volt a déli tengereken, vendégei pedig egy bűnös, de dúsgazdag város kiélt arisztokratái. Színpompásra festett hajók érkeztek elkényeztetett fiatal nemesekkel, kalandokra vágyó asszonyaikkal, gyermekeik és szolgáik seregével. A pihenésre berendezett palotán és díszkertjein túl könnyű vadászatra és biztonságos felfedezésre alkalmas vadon nyílt, ahol az a néhány nyugtalanító emlék sem keltett nagyobb felfordulást, ami még az üdülőparadicsom előtti időkből maradt hátra. Az az egy-két baljós eset csak emelte a hely varázsát és vonzerejét. A Szigonyhal-sziget azonban balvégzetű vállalkozásnak bizonyult. A palota nem váltotta be a hozzá fűzött anyagi reményeket: a mindig újra vágyakozó vendégsereg megcsappant, a távoli vidékekről érkezett utazók száma csekély maradt, és az üzlet hamarosan összeomlott. A mozdítható berendezést elhordták, a többit pedig átadták az enyészetnek. A városban a sziget emlékezete pár fakó emlékként maradt fenn, majd igazán már úgy sem. Most azonban az egykor volt pihenőhelyet új látogatók keresték fel, akik fegyverekkel szálltak az elhagyatott sziget partjára. Vér! Halál! Turizmus!