A Város Alatt

From publisher blurb: Több évszázad telt el azóta, hogy Ardaxász, a rettegett zsarnok végleg távozott az élők sorából. Amikor hónapok teltek el anélkül, hogy kilépett volna palotája kapuin vagy alvilági szolgákat küldött volna vélt és valós ellenségei elveszejtésére, a város bátrabb gazemberei előbb óvatosan, majd egyre szemtelenebbül sündörögtek bronzzal és kék cseréppel fedett lakhelye körül. A legvakmerőbbek végül leküzdötték a mindenkibe beléivódott félelmet, s az eddig zárt kapukat kitárva nekiláttak a palota kifosztásának. Amit találtak, az csakugyan gazdagságra és hatalomra vallott, de mégis meglepően, sőt, gyanúsan kevés volt. S ami a legkülönösebb, Ardaxász földi testét sem lelték a fényűző termekben vagy a titkos kamrákban. Ez sokakat elbizonytalanított, hiszen holttest nélkül mindig előfordulhat, hogy a meglopott varázsló visszatér hogy elszámoljon a tolvajokkal. Ardaxász azonban nem tért vissza sem egy, sem tíz év múlva. A város urai fellélegeztek, a tolvajok túladtak a drága portékákon, a házba pedig előbb koldusok vették be magukat, majd amikor leomlott, az utolsó tégláig elhordták. Ma már kevesen tudnák megmondani, igazából hol is állt. Valójában Ardaxász nem távozott el végleg erről a világról. Valahol mélyen a város alatt, egy csapdákkal védett földalatti mauzóleumban ütött tanyát, ahol elméje halála után is szabadon járhatta a létezés síkjait. Rejtekhelyéről eleinte csak tanítványai tudtak, s ők időről időre felkeresték és tanácsokat kértek tőle. Később ezt a titkot továbbadták saját bizalmasaiknak, fóliánsokban és tekercsek soraiban rögzítették: aki a sírjában is éber mágusmester elé járul, s kiállja próbáit, az részesülhet bölcsessége kincseiben. Ezeket a jegyzeteket azonban rendre azok írták, akik vagy visszatértek a fekete mélységekből, vagy soha nem is járták meg őket. A többiek — a többiek hallgatnak.