From publisher blurb: Velft határvárosa után, ahol José Antonio Balazán tábornok légiója ül törvényt, a Tarkisváradból induló nagy keleti kereskedőút elhagyja a civilizációt. A városok körüli területek felszántott földjei, majd a völgyek kis falvai és őrtornyai után végtelen hegyvonulatok következnek. Ezen a sivár vidéken uralkodott egykor a Barbárkirály. Harcosai állati szellemek előtt hajlongtak és rézeszközöket használtak, csak ritkán jutva értékes vashoz. A hitvány és gonosz nép portyái mindig rettentő pusztításokkal jártak, hiszen sarc helyett rabszolgaságra vetették vagy megölték, aki útjukba került. Mindez tartott két és fél évtizedig, amikor is a király halála után páncélos harcosok jöttek a síkságokról, és ahogy egykor a barbárok, ők sem könyörültek senkin. A barbárok földjén, a valaha szent tó mellett új város épült: Est. Alliria és Mitra lovagrendjei, majd szégyenletes legyőzetésük után Talorn inkvizítori papjai mindig biztosították a rendet és törvényt. A gazdag bányák és legelők átformálták a terület arcát, legalábbis addig a határig, amíg a telepesek biztonságban érzik magukat. De ezen túl, völgyektől a csúcsokig, a hegység háborítatlan mint egykoron. És azt mondják, egyik völgyében, amelyet barbár katonák árnyai kísértenek, még ott áll a Barbárkirály, az utolsó uralkodó nyughelye…